Kategória: Szisszenetek

Ripi
Mindannyian, akik itt ma összegyűltünk ismerjük, ismertük őt.
De én ismertem a legjobban, mert én voltam a kedvenc lánya!
Legalábbis ezt éreztette velem mindig.
Ha Lucával beszéltek, Ő is azt fogja mondani, hogy ő ismeri legjobban, mert, hogy ő a kedvenc lánya.
Ez nagy titok, hogy ezt tudta éreztetni és ezt érezte, hogy én-te vagy a kedvenc lány.
Mind a négyünknek sok intim pillanatai, történései, történetei voltak.
Gyakran esett kétségbe, hogy jaj istenem felborul a lakás, amikor hosszan mind a négyen egy kis szűk szobában gyűltünk össze családi életet élni, beszélgetni, együtt lenni.
Történeteiből viszonyulásokat lehet/lehetett tanulni.
Viszonyulást az élethez, az emberekhez, a problémákhoz.
Tőle tudom, hogy játszani csakis komolyan, szenvedéllyel lehet.
Amikor én -három évesen- felkínáltam neki a francia drazséból a pirosokat, hogy azok a legfinomabbak, akkor elvette mindet, minden szemrebbenés nélkül. Hiába reménykedtem, hogy hagy nekem belőle. Ha én azt mondom, hogy az a legfinomabb, naná, hogy akkor ő azt bekapja. És elismeri, hogy tényleg igazam volt. Köszöni szépen. Ült elégedett arccal, mosolyogva. Én meg ott maradtam hoppon, csupa más színű drazséval, egyetlen egy pirosom sem maradt.
Viszont enyém a dicsőség, hogy komolyan vett.
Próbáltam, próbálom ezt a komolyan-szenvedéllyel játszást továbbadni gyerekeimnek, unokáimnak. De valahogy én nem vagyok olyan hiteles, mint amilyen hiteles ő volt. Kérdezzétek csak meg őket!
A játszás, a dolgok más dimenzióba helyezése a legfőbb dolog amivel befolyásolta mindannyiunk életét. Szellemes, humoros megjegyzései szállóigék a családunkban. Családi történeteinkhez tartozóak.
Emlékszem amikor betöltötte a negyvenedik életévét kijelentette, hogy akkor őt már konzulnak is megválaszthatják végre. Mert ugye a római jog szerint csak az lehet konzul, aki már elég érett, vagyis betöltötte a negyvenedik életévét. És ő most konzuli korba lépett.
Ülve a Vas Gereben utca harmincegy és fél négyzetméterében ez a konzuli perspektíva egészen más dimenziót adott az egész család életének. Komolynak és fontosnak éreztük magunkat, mert Ripi most már hivatalosan konzul is lehet. Akár borulhat is a lakás.
Eddig is konzul volt a szemünkben -persze- de ha már hivatalosan is akkor az egész más.
Vagy amikor megmásztuk a Somlóhegyet. Egy vízmosásban kapaszkodtunk felfelé. A tüdőnket kiköptük. Ő pedig egy szamárba kapaszkodva, felvéve a szamár ritmusát, földöntúli mosollyal az arcán képzelte azt, hogy akkor ő most egy görög parasz, szelleme az egész hellenisztikus kultúrával átitatva, aki a tengerparti meredek sziklákon mászik fel a saját állatával a megművelendő szőlőjébe. Körülötte zúg a tenger és lágyan simogat a szellő.
Így élte meg, ezt élette meg velünk is, amikor együtt másztuk a meredek vízmosást.
De tőle tudom, azt is, ami szintén nagyon meghatározza gondolkodásomat, világhoz való viszonyomat, hogy egy vita mindig az éjszakai portás szintjén zajlik. Úgyhogy, ha nehéz helyzetbe kerülök, ahol egy bármilyen éjszakai portással kell vitatkoznom eszembe jut ez a mondata és hátrébb tudok lépni a helyzetekből és nem megyek bele parttalan vitákba.
A halál is ilyen történet. Éjszakai portás szint. Nem lehet jól kijönni belőle. Hátrébb kell lépni és valahogy nekünk-egyenlőre itt maradóknak -tovább élni és tovább vinni őt, szellemét, gondolatait magunkban.
Minden története, összekacsintós humora arról szólt, hogy az élet több szinten zajlik. Vannak a királyok, Napóleonok, csaták történetei és vannak a hétköznapi emberek- sehol sem jegyzett -napi történetei.
Az ő életéből nem írtak, nem írnak történelemkönyvet. Bár humorával gyakran repítette családunk és persze saját életét történelemkönyvek lapjaira, általános emberi kultúrák dimenziójába helyezte mindannyiunk hétköznapi csatái, gyakorlati gondjait és gyakorlati teendőit. Soha nem láttam például egy szöget sem beverni, de pontosan el tudta helyezni a szögbeverés cselekedetét a különböző filozófiai rendszerekben. Ezért tudjuk például mi -Lucával együtt, hogy a porszívózás az egy szimmetrikus ruhadarab.
Viszont igazán hiteles ember volt. Jó ember. És ez manapság szerintem a legerősebb érzés amivel egy embert illetni lehet. Jó volt vele lenni, nyílt volt és őszinte.
Szeretett, szeretni tudod, biztonságot tudott nyújtani.
Nadival igazi párt alkottak. Kiegészítették egymást gyakorlatban és elméletben is a szó valódi értelmében. Igazi családunk volt négyünknek, ami sokáig kísért minket Lucával a felnövésünk során.
Összekacsintós humorával mindannyiunknak, mindig helyére tette a dolgokat.
Szellemét -világát két lánya hat unokája és három dédunokája viszi tovább.
Mióta megtudtam hogy meghalt nagyon egyedül érzem magam.
De szelleme, gondolatai annyira meghatározóak, hogy továbbra is biztos viszonyulási rendszert jelentenek számomra a világban.